963-an vágtak neki április 16-án a 15, 20, 40 illetve a 70 kilométeres távnak az idei Petőfi túrán. Volt, aki magányosan, volt, aki iskolai csoportjával vagy baráti társasággal gyalogolta, kerékpározta át a napot. Ebben a túrában az a szép, hogy nem egymás ellen, hanem együtt, önmagunk határainak leküzdésében vetélkedünk. Ki mennyit bírt, annyit vállalt.

A rajt-cél állomás idén újra a Petőfi Sándor Művelődési Központ volt. Az előző évekhez képest egy új távot is meghirdettek.

191-en választották a legrövidebb, 15 km-es távot, köztük sok 5-10 éves kisgyerek a szüleivel, sőt szép számban képviseltették magukat a seniorok is, egészen a hetven évesekig. A legtöbben, 410-en a 20 kilométeres távot vállalták be. A valódi kihívást, a 70 kilométert 23 gyalogos és 13 kerékpáros tette meg.

A sikerhez nagyban hozzájárult a segítőgárda, akik az ellenőrző pontokon és a rajt-cél állomásokon friss vízzel, almával és néhány biztató szóval várták a megfáradt vándorokat.

Az is idén az ország szinte minden részéből érkeztek túrázók. Dunaújvárosból, Bölcskéről, Ceglédről, Szegedről, Nagykőrösről, Siófokról, Makóról, hogy a távolabbiakat említsük, de a környék szinte minden településéről láthattunk ismerősöket: Kaskantyúról, Izsákról, Kecelről, Vadkertről, Tabdiból, Soltszentimréről, Akasztóról.

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság a Kiskőrösi Rendőrkapitányság Baleset-megelőzési Bizottsága közreműködésével rendezte meg a Kerékpáros Iskola Kupa valamint a „Ki a mester kétkeréken?” általános iskolás gyermekek részére kiírt verseny megyei döntőjét Kiskőrösön, a Szarvasban és a Bem József Általános Iskola tornatermében.

Közlekedési szakemberek szerint talán a legfontosabb korszak a fiatalok életében a kerékpározás, amikor először vesznek részt a közlekedésben önálló, cselekvő, döntéshozó szerepben. A megyei megmérettetésre 40 általános iskolás diák érkezett a Bács-Kiskun megye városaiból.

A megye összes városa indított 4 fős csapatot, összesen 40 gyerek mérte össze tudását. felső és alsó tagozatos diákok két kategóriában. A ,,Kerékpáros Iskola Kupa " elnevezésű versenyen a felsősök, míg a ,, Ki a mester két keréken " kategóriában az alsó tagozatosak mérettek meg elméletben és gyakorlatban. A verseny során a diákok KRESZ-tesztlapot töltöttek ki a Szarvasban, ezt követően pedig a Bem iskola tornatermében felállított kerékpáros ügyességi pályán is helyt kellett állniuk.

Az értékelés során az érhette el a jobb helyezést, akinek kevesebb hibapontja volt. Büszkék lehetünk kiskőrösi indulókra, Bácsi Csaba tanítványaira, akik közül Gubacsi Zsófi és Tóth Balázs hibapont nélkül, Gubacsi Kornél  és Tóth Sándor tanítványa, Bránya Zita pedig egy-két hibaponttal teljesítette a nem túl könnyű akadálypályát. Az időeredmények alapján végül a Kerékpáros Iskola Kupa országos döntőjébe a bajai Antal Jázmin és a kalocsai Tóth Róbert jutott, melyet május 10-12 között rendeznek meg Miskolcon. A „Ki a mester kétkeréken?” országos döntőjébe Bránya Zita tabdi és Gubacsi Kornél kiskőrösi diákok jutottak tovább, ez a verseny június 1-jén és 2-án lesz Szegeden.

Olvasói találkozhattak nemrégiben Schäffer Erzsébet újságíróval a Fröccsben „Miért vágyik az ember jóra” című előadásán. Akik elmentek, nem voltak kevesen, mind-mind vágytak a jóra, a jóságról szóló történetekre.

Schaffer Erzsébet a vele készített interjú első kérdésére, hogy van mostanában, egy őszinte vallomással válaszolt.

Az est mottójának az általa kedvelt Simon Weil idézetet is tekinthetjük: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” Egy őszes hajú, filigrán, kedves nő állt a nézők előtt, és mesélt. Nem szalagcímes sztorik, szenzációs események, oknyomozó riportok anyaga, hanem valami emberi, annyira emberi, hogy a nézők egy pillanatig se unatkozzanak, egy pillanatig se veszítsék el a fonalat. A Fröccs áprilisi vendége ugyanolyan kedélyesen, humorral fűszerezve meséli el igaz történeteit, mint amilyen élvezetes stílusban kínálja azokat az olvasóknak. Miért vágyik az ember a jóra, és miért csúszunk bele időről időre a rosszba – ezt egy Lázár Ervintől kölcsönzött történettel magyarázta Schaffer Erzsébet.

Jóság nélkül valahogy nem megy az élet, nélküle nem igazán érzi jól magát az ember. A történetek, amiket Schaffer Erzsébet elmesélt, és amelyekről írni szokott, épp arról szólnak, hogy ha a másik embert megismerjük, az derül ki, mindenkiben ott van valami eredendően jó, ott van az isteni. Mindenki akkor érzi jól magát, ha a jóság jegyében zajlik az élete vagy annak egy-egy pillanata.